Történelmi feljegyzések, utalások szerint először Olaszországban, Rómában készítették az első kaszinótojást, amely Marcus Apicius Gavius mesterszakács, szakácskönyv-író nevéhez köthető. A mesterszakács az I. században élt, egész Olaszországban elismert, köztiszteletben álló ember volt, rengeteg ajándékot és támogatást kapott a császári udvartól, ám extravagáns luxusban élt és teljes vagyonát a fényűző vendéglátásra költötte. A két nyelven megjelent szakácskönyve is hozzájárult ahhoz, hogy Európában nagyon gyorsan elterjedtek a hidegkonyha alapreceptjei.

A kaszinótojást hosszú ideig előételként tálalták, de a XIV. századtól megjelent a klasszikus svédasztalon és a mai napig a hidegtálak elengedhetetlen eleme. Svédországban még ma is az a szokás, hogy a háziasszony már előre elkészíti az ételt és korán reggel a svédasztalra tálalja, mert a családban mindenki más-más időpontban ér haza; nem meglepő, hogy a skandináv országokban található a legtöbb hidegkonyhai ételekre szakosodott vendéglátóhely.

1786-ban Nagy-Britanniában jelent meg az első olyan nyomtatott recept a kaszinótojásról, melyben „Deviled Egg” – „Ördögi tojás” néven tüntették fel. Az ördögi jelző az erős, pikáns ízesítésre utal. Egy feljegyzés szerint, az egyház hatására nevezték el az enyhébb fűszerezéssel, „gyomorkímélőbb” összetevőkkel készített kaszinótojást „Angel Egg”, azaz „Angyali tojásnak”.
„Ahány ház, annyi szokás”, tartja a mondás; a különböző megnevezések mögött nemzeti konyhák receptjei, hidegkonyhai sajátosságai bújnak meg. Az előkészítés folyamata mindenhol megegyezik, a tojásokat keményre főzik, majd hosszában félbe vágják, a sárgáját eltávolítják. A töltelékbe kerül pépesítve a tojás sárgája, majd következnek az összetevők. A mustár, majonéz és petrezselyem mellett az alapvető fűszerek – só, bors, egy kevés cukor, szinte minden országban a kaszinótojás töltelékének részét képezi.